Intelligens megfigyelő-kamera: VideoIQ

Egy zártláncú kamerarendszerekkel foglalkozó biztonságtechnikai cég célszámítógépeket épített megfigyelő-kameráiba.
A VideoIQ kamerái intelligens tanulóalgoritmusok segítségével felismerik, ha valamilyen gyanús esemény történik.
Ilyenkor a kép felbontását és a másodpercenként rögzített képkockák számát (képkocka/sec, fps) automatikusan megnövelik. Így nagy mennyiségű adatátvitellel a hálózatot csak akkor terhelik, ha arra szükség van. Fel vannak szerelve merevlemezzel is, akár a kamerában is el tudják tárolni az adatokat.
Egy videofelvétel alapján a biztonsági szakemberek kiválaszthatnak egy személyt, az illető arcára rákereshetnek az eddig rögzített és a valós időben érkező felvételeken.
A kamerák mintafelismerő algoritmusai igen rossz látási körülmények között is jól működnek. A videó képét néző biztonsági őrnél nagyobb hatékonysággal tudják detektálni például, hogy egy személy mozog, vagy csak éppen ácsorog egy adott területen.
Az amerikai Biztonságtechnikai Ipari Szövetség - SIA (The Security Industry Association) 2008-ban a VideoIQ-nak ítélte az Innovációs Különdíját. (New Product Showcase)
Forrás: www.agent.ai/main.php?folderID=173&articleID=2163&ctag=&iid=
Video URL-je: http://www.youtube.com/watch?v=iO_znZ2dikY

Rovaragyú robotok: SPARK, SPARK II

Európai kutatók egy csoportja rovaragyakhoz hasonló robotvezérlési architektúrán dolgozik.
A 2004-ben indult, 2007. augusztusban lezárult SPARK (Spatial-temporal Patterns for Action-oriented perception in Roving robots) és a folytatás SPARK II projekt számítógépes modelljével cselekvésorientált érzékelést/észlelést igyekeznek megvalósítani.
Megközelítésük interdiszciplináris: sokat tanulnak a rovarok agyműködésével (is) foglalkozó kísérleti neurobiológiából és az emergens (kibontakozó) mintákat mutató nemlineáris dinamikus rendszerekből.
A modell a tanulást az alapszintű, reflexszerű viselkedési formák és a visszacsatolt külső, környezeti adatok összekombinálásával oldja meg emberi beavatkozás nélkül, saját érzékelésére és alkalmazkodóképességére hagyatkozva. Az autonómiához folyamatosan bővülő és frissülő, „kockáról kockára” épülő tudásbázis szükséges.
A SPARK robotjai kezdetben főként az örökölt – beépített – viselkedésformáikat fogják használni. A szoftverfelépítés lehetővé teszi, hogy a robot a vizuális, audió- és tapintásérzékelőkkel összegyűjtött információból dinamikusan evolválódó mintát hozzon létre. A későbbiekben ez a minta határozná meg a mozgást, a környezettel folytatott interakciókat.
A tudásbázis bővülésével egyre több ilyen önszerveződő minta jönne létre.
A majdani alkalmazásoknál elsősorban ipari feladatok, biztonsági és mentési műveletek jöhetnek szóba.
Forrás: http://www.agent.ai/?folderID=172&articleID=2179&ctag=&iid=

Nobel-díj játékért?

A Washington Egyetem nemrég bejelentett – a világhálón hozzáférhető – Foldit program lényege, hogy a fehérjék pontos rendeződésének (protein folding) mikéntjére nemcsak laboratóriumokban dolgozó tudósok, hanem számítógépes játékok rutinos résztvevői is megtalálhatják a választ.
Akár orvosi Nobel-díjig is vihetjük miközben ugyanúgy szórakozunk, mint megszoktuk.
Abszolút kezdő szinten megismerkedünk a fehérjéket alakító fizikai törvényekkel azonos szabályokkal, majd egy járványt kell megszüntetnünk egy a vírust deaktiváló fehérjekombinációval.
Számítógépes szimulációval ki lehetne kalkulálni a megoldást, csakhogy olyan nagyságú matematikai problémáról van szó, amelynek a megoldásához a földkerekség valamennyi gépének évszázadokig kellene megállás nélkül dolgozni.
Természetes emberi intuícióval hamarabb célba érünk, ráérző készségünk gyorsabb a számítógépek sziszifuszi munkájánál. A kutatók arra a ráérző képességre gondolnak, amelyet játék közben, minél gyakrabban játszunk, annál többször alkalmazunk, és sikereket érünk el vele. Egyesek csak ránéznek a játékra, és két perc leforgása alatt elérik a maximális pontszámot. Nem tudják megmagyarázni, mit miért tesznek, egyszerűen csak teszik, és eredménnyel járnak. Az egyik fejlesztő elmondása szerint tizenhárom éves fia jobb és gyorsabb nála a Foldit-ban.
A „győztes” fehérjéket laboratóriumban fogják szintetizálni, majd Petri-csészékben tesztelni.
A magas pontszámot elért játékosokat tudományos folyóiratokban méltatják.
Forrás: http://www.agent.ai/main.php?folderID=171&articleID=2172&ctag=&iid=

Fényalapú hálózatok

Új telekommunikációs hálózatokat, számítógépeket eredményezhet az „önfenntartó” (self-sustaining) fényhullámok tanulmányozása.
A mozgó, magányos, jól meghatározott helyzetű és állandó amplitúdójú, stabil nemlineáris hullámok, a szolitonok, ha egyszer létrejöttek, állandó sebességgel történő mozgás közben megtartják formájukat. A többi – szétszóródó (dispersion) – hullámmal ellentétben, átalakulás nélkül képesek reakcióba lépni más szolitonokkal. Felfedezésük John Scott Russell skót mérnök nevéhez fűződik.
Az uniós PIANOS projektet folytató, 2005-ben indult FunFACS (Fundamentals, Functionalities and Applications of Cavity Solitions) keretében megállapították, hogy a CSL (cavity soliton lasers - optikai üregben kialakuló, a fényt „elfogó” magányos hullámok - lehetséges alkalmazásai túlmutatnak napjaink csúcstechnológiáján:
míg a hagyományos rendszerekben az adatok hálózaton belüli mozgatása fényimpulzusok elektromos jelzésekké alakításával történik, addig CSL esetében a fényimpulzusokat nem kell elektromossággá alakítani, aminek következtében gyorsabbak, hatékonyabbak és kevesebb hő vész kárba.
A FunFACS projektet koordináló Robert Kuszelewicz szerint a szolitonok elterjedése ugyanolyan léptékű előrelépés lehet, mint amikor a tranzisztorokat felváltották a mikrochipek.
Forrás: http://www.agent.ai/main.php?folderID=258&articleID=2176&ctag=&iid=

Csalóka biztonságérzet, a közösségi hálózati alkalmazások veszélyei

Hiába járunk el elővigyázatosan, közösségi hálózatokon – MySpace-en, Facebook-on, iWiW-en – barangolva, öntudatlanul is kiszivárogtatunk magunkról személyes információkat.
Folyamatosan bombáznak bennünket olyan miniprogramokkal, melyek kizárólag akkor tölthetők le, ha egyes adatainkat automatikusan az alkalmazást létrehozó, forgalmazó cég rendelkezésére bocsátunk.
Mivel a legtöbb felhasználó általában gondolkodás nélkül klikkel rá az „Elfogadom”-ra, címe, telefonszáma, esetleg e-mail elérhetősége kivételével minden más adata „szabad préda” lesz.
Az adatok különböző célokra használhatók fel: el lehet adni, el lehet lopni.
Az elővigyázatlanság, a túlzott bizalom súlyos problémákat, például identitáslopást okozhat.
Túl sok adat kering rólunk a világhálón, s a közösségi hálózatok üzemeltetőinek általában fogalmuk sincs, kik és mit tesznek azokkal. Azt hisszük, hogy ha valamit felteszünk a világhálóra, privacy modellek védik azt.
Valójában szinte semmi nem védi, nemhogy privacy modellek. Ráadásul az információ nem megengedett, nem rendeltetésszerű felhasználása – egyértelmű visszaélésektől eltekintve – jogilag nehezen meghatározható jelenség, a precíz szabályozás egyelőre még várat magára!
Forrás: http://www.agent.ai/?folderID=166&articleID=2168&ctag=&iid=

Szükség van-e roma e-befogadás programokra?

2008 az e-Inclusion (e-befogadás) éve.
Az EU hivatalosan is célul tűzte ki, hogy elősegíti a jelenleg a digitális szakadék által érintett, marginalizálódott társadalmi csoportok e-integrációját.
Ez Magyarországon összesen közel 6 millió embert érint - leginkább az időseket, a valamilyen fogyatékkal élőket és a roma népességet -, ezt a számot kellene egy év alatt 3 millióra csökkenteni.
A roma népesség alacsony részvétele az információs társadalomban azonban nem "roma-kérdés" - nem kötődik a roma kultúrához, szokásokhoz -, hanem sokkal inkább szegény-gazdasági kérdés.
A World Internet Project keretében végzett vizsgálatok eredményei szerint e kisebbség esetében egyelőre az IKT-hozzáférés és a használat is alacsonyabb szintű, mint a többségi társadalomban. Fennáll azonban a veszély, hogy a "roma e-Inclusion programként" indított projektek virtuális világunkban is elkülönülő, felzárkóztatásra szoruló csoporttá degradálják őket. Jobb, ha ezek a programok nem "roma" címkével, hanem a szükségleti tényezőket hangsúlyozva jelennek meg, hiszen itt nem az egyébként is rendkívül rétegezett roma népesség kultúrájához kapcsolódó hátrányt kell kiegyenlíteni.
Magyarországon egyelőre kevés ilyen e-Inclusion programot találunk, pedig hosszabb távon ez az ország versenyképességét is kedvezőtlenül befolyásolja.
Forrás: http://www.agent.ai/?folderID=165&articleID=2173&ctag=&iid=

Ockham keresője: Entitások világhálója

Ha William Ockham (1288-1349), a későközépkori filozófus-szerzetes ma élne, borotvája helyett internetes keresője miatt emlékezne rá az utókor.
Európai kutatók az ő gazdaságossági elvét érvényesítve igyekeznek eligazodni a web útvesztőiben.
Az Ockham borotvája (Ockham’s razor) néven ismert tétel a számba vehető lehetőségek csökkentésének módszere. Azaz, ha egy jelenségre két magyarázat lehetséges, az egyszerűbbet, a kevesebb hipotézist tartalmazót kell elfogadnunk.
A nemrég indult és 2010-ben lezáruló európai uniós Okkam (és nem Ockham) projekt az ő gondolatából indul ki: nem szabad a szükségesnél nagyobb mértékben szaporítani a webes entitásokat. Márpedig a mai keresők – még a Google is – sajnos ezt teszik.
Gépnek és embernek egyaránt hamarabb rá kellene bukkannia arra, amit tényleg keres, és nem a végtelen adatdzsungelben bányászniuk.
A majdani Okkam kereső célobjektumai nem a kulcsszavakat tartalmazó dokumentumok lesznek, hanem entitások: emberek, helyek, szervezetek, események stb.
A rendszer magját a bárki által bármire – különböző formátumokban és alkalmazásokban –használható úgynevezett „globális azonosítók” (global identifiers) alkotják.
Paolo Bouquet, a projekt szellemi atyja (Trento Egyetem, Olaszország) szerint „A felhasználók azt hiszik, hogy újabb megfigyelőeszköz kerül majd forgalomba, és máris Nagy Testvér forgatókönyvekben kezdenek el gondolkodni.” Ő úgy véli, az információkeresés és a keresés eredményeit felhasználó interakció hatékonyabbá válásához nagyobb precizitásra lesz szükség, amihez már nem elegendő a kulcsszavas „találgatás”.
Mindez már a majdani szemantikus Web 3.0-hoz köthető.
Forrás: Agent Portal